|
|||||
 |
kronológiák | » kisebbségtörténeti kronológia | |||||||||||||||||||||||
 |
|
||||||||||||||||||||||||
| találatszám: 105 találat | lapozás: 1-30 ... 61-90 | 91-105 | ||||||||||||||||||||||||
|
||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
|
||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
| észrevételeim vannak  | kinyomtatom | könyvjelzõzöm |
Névmutató: Tolnay István 2014. november 20.Kálvinra emlékeznek Váradon„Kálvini vonások a magyarok lelki arcán” címmel november 20-22. között színvonalas nemzetközi Kálvin-konferencia zajlik a KREK szervezésében a nagyváradi Partiumi Keresztény Egyetemen. A többnyelvű háromnapos konferencia nyitóünnepségét csütörtök délben tartották a Partiumi Keresztény Egyetem dísztermében, ahol a szervezőbizottság nevében dr. Hermán M. János teológus köszöntötte az egybegyűlteket. Csűry István, a Királyhágómelléki Református Egyházkerület püspöke Jeremiás próféta könyve 33. részének 7-8-ik versét választotta igehirdetése alapjául. Hangsúlyozta: Kálvin a többi reformátorral együtt azt ismerte fel a 16. században, hogy töretlen erővel középpontba kell helyezni a Szentírás üzenetét. Ezért alázatos állhatatósággal hívta a megkeseredetteket, kárhozatos utakon megfáradtakat megfordulásra, azaz megtérésre, mindazokat, akik szívükben átgondolták azt, hogy a rosszal szemben jóra van szükségük, és ezért vissza kell térjenek Istenhez, az ő oltalma alá. Neki köszönhetően tehát elkezdődött és folyamatosan haladt az építkező szolgálat, mert más alternatíva nem volt és nincs. Úgy fogalmazott az egyházfő: az állandó reformáció igazsága áll előttünk, az engedelmes, megújulni vágyó ember felismerhető jegyei, aki Istenben meglátja és másokkal is megismerteti az egyedül építő Urat, aki munkába állít és munkatársnak elfogad. „A múltat nem elég ismerni, hanem abból táplálkozni kötelező. Amely nemzet nem Istenhez köti a múltját, az a jövendőt nem fogja tudni maradandó értékekkel megajándékozni”-nyomatékosította. Kálvin, a kulcsember A rendezvény házigazdájául szolgáló PKE nevében dr. Pálfi József szenátusi elnök üdvözölte a megjelenteket. Arra hívta fel a figyelmet: Kálvin János a 16. századi magyar és európai protestantizmus lokális és globális kulcsfigurája volt, akadémiai szintű szervező, tudós ember, olyan személyiség, aki által megtestesített szellemiségnek és lelkiségnek az ápolását fontosnak tartják a Partiumi Keresztény Egyetemen is. Lukács József püspökhelyettes, az Országos Lelkésztovábbképző Testület alelnökének az üdvözletét Csűry István adta át, Nemes Csaba tanácsos pedig Balog Zoltánnak, a magyarországi Emberi Erőforrások Minisztériumának a gondolatait tolmácsolta. Felszólalt még Tolnay István, a PKE igazgatótanácsának elnöke és Szabó Zsolt, a budapesti Balassi Intézet igazgatója is. Ugyanakkor az ünnepségen közreműködött a PKE alapszakos hallgatóinak vegyeskara Brugós Anikó tanárnő vezényletével, Kristófi János orgonaművész, valamint a Péterfy Lajos- Gál Annamária művészházaspár. Ciucur Losonczi Antonius erdon.ro 2014. december 22.Ökumenikus emlékünnepély és emléktábla-avatás„Istennek kell inkább engedelmeskednünk, mint az embereknek” A forradalom 25. évfordulóján a temesvár-belvárosi református templomban november 18-án tartották meg a hagyományos ökumenikus istentiszteletet. Igét hirdetett Tőkés László EP-képviselő, egykori temesvári lelkipásztor, a történelmi egyházak és vallásfelekezetek képviselőinek közreműködésével. Az ökumenikus emlékünnepély évről évre az 1989 decemberi példás összefogásra emlékezteti a temesváriakat, amikor nemzetiséghez és vallásfelekezethez való hovatartozástól függetlenül szolidaritást vállaltak a kilakoltatással fenyegetett Tőkés László református lelkipásztorral. Az ökumenikus istentisztelet résztvevőit, a híveket, magas egyházi tisztségviselőket, a jubileumi emlékhét vendégeit Fazakas Csaba temesvári esperes köszöntötte, hálát adva Istennek azért, hogy a Temesvárra jellemző ökumené szellemében a város majd’ minden felekezetének képviselői eljöttek az ünnepségre. Tolnay István, egykori temesvári forradalmár felidézte az 1988-ban a hatóságok rosszallását kiváltó Dsida-estet, amelyet szintén az ökumené szellemében szervezett a katolikus vallású fiatalokkal közösen Tőkés László. Végül Tolnay István felsorolta azoknak a jeles egyházi személyiségeknek a nevét – Nicolae Corneanu ortodox érsek, Krauter Sebestyén római katolikus püspök, Neumann Ernő főrabbi –, akik már nem lehetettek jelen ezen a jubileumi ünnepségen. Igehirdetése során Tőkés László a szabadító karácsony szellemiségét megidézve vont párhuzamot a '89-es események isteni rendelésű dimenziója és a Megváltónak, a „békesség fejedelmének” akkori és mindenkori eljövetele között. Az egykori temesvári lelkipásztor méltatta a gyülekezet akkori kiállását, az etnikumok, felekezetek és generációk egymásra találását, megjegyezve: az eltelt negyedszázad legnagyobb vesztesége éppen ezen hitbéli együttállás és akcióegység fellazulása, hiszen az ilyen alkalmak, mint a mostani is, ma már igen-igen ritkák. Éppen ezért jó, hogy újból együtt vagyunk, reformátusok, katolikusok, ortodoxok, izraeliták! – zárta jubileumi igehirdetését a temesvári forradalom kirobbanásának helyszínén Tőkés László. A továbbiakban az egyházak képviselői mondtak igei alapú, imádságos köszöntéseket: Alexandru Messian görög katolikus püspök, Martin Roos római katolikus püspök, Zaharia Pereş ortodox érsekségi előadótanácsos, Gáll Sándor erdélyi egyházkerületi kancellár – aki Kató Béla református püspök üzenetét tolmácsolta –, Andrei Ghidali, a temesvári zsidó hitközség felolvasója, Ionel Tuţac baptista egyházközösségi elnök, Ilie Albiciuc ukrán ortodox esperes, Kovács Zsombor evangélikus-lutheránus lelkipásztor. Az ökumenikus együttlét során az Új Ezredév kórus és a Szabolcska Mihály kórus énekelt, de a jelenlevők egy zenei ősbemutatónak is a részesei lehettek: a szegedi Vox Nova és a gyergyószentmiklósi Szent Miklós énekkarok közös előadásában elhangzott a négytételes Temesvári mise, Daróczi Bárdos Tamás és Szokolay Sándor szerzeménye. Illyés Kingával közösen megtartott, áramszünettel „fűszerezett” egykori temesvári szavalóestje emlékére Heltai Jenő Szabadság című versét Péterfy Lajos színművész adta elő. Az ökumenikus emlékünnepély a templom előcsarnokában folytatódott, ahol évfordulós emléktáblát avattak fel, Ungor Csaba temesvári képzőművész munkáját. Avatóbeszédet mondott Bálint Benczédi Ferenc unitárius püspök, aki diáktársaként úgy ismerte meg Tőkés Lászlót, mint aki nem ismer lehetetlent. „Szabadságharcos nemzeti örökségünk és protestáns lelkületünk egyaránt táplálta benne és az általa pásztorolt temesvári gyülekezetben ezt a forradalmár hozzáállást, amely a népfelkelés szikrájának bizonyult” – mondta az unitárius püspök, aki ezekkel a szavakkal zárta emelkedett ünnepi beszédét: „Soha ne feledjük azt a bibliai tanítást, amelyre mától ez a tábla is emlékeztet minket: ’Istennek kell inkább engedelmeskednünk, mint az embereknek’. Az apostoli biztatás alapján és Temesvár szellemében töretlenül küzdjünk a megalkuvás falainak lebontásáért, a rendszerváltozás kiteljesítéséért, egyházi és nemzeti közösségi jogaink maradéktalan érvényesüléséért.” A jubileumi emléktáblát közösen leplezte le az igehirdető Tőkés László és a táblaállítást támogató Lomnici Zoltán, az Emberi Méltóság Tanácsának elnöke. A megemlékezés résztvevői égő gyertyákkal a kezükben özönlöttek ki a templom elé, a forró decemberi események hangulatát felidézve. Az ökumenikus emlékünnepség az 1989. december 15-én kirobbant forradalom emléktáblájának a megkoszorúzásával zárult. Pataki Zoltán Nyugati Jelen (Arad) 2015. február 16.Nemet mondanak az agyelszívásraA magyar nyelvű felsőoktatás stratégiájának határokon átívelő, egyetlen közös rendszerként való megszervezésével, kihelyezett képzések biztosításával és a gazdasági igényekhez alkalmazkodó szakok indításával megállítható a hallgatók elvándorlása – állapították meg azon a hétvégi megbeszélésen, amelyet Nagyváradon szerveztek a házigazda Partiumi Keresztény Egyetem (PKE), a Sapientia Erdélyi Magyar Tudományegyetem, továbbá a magyarországi Emberi Erőforrások Minisztériumának képviselői. Az űrlap teteje Az űrlap alja A magyar nyelvű felsőoktatás stratégiájának határokon átívelő, egyetlen közös rendszerként való megszervezésével, kihelyezett képzések biztosításával és a gazdasági igényekhez alkalmazkodó szakok indításával megállítható a hallgatók elvándorlása – állapították meg azon a hétvégi megbeszélésen, amelyet Nagyváradon szerveztek a házigazda Partiumi Keresztény Egyetem (PKE), a Sapientia Erdélyi Magyar Tudományegyetem, továbbá a magyarországi Emberi Erőforrások Minisztériumának képviselői. Együttműködésük megerősítése, illetve annak – a tizenöt éve elnyert, „életben maradásukat” biztosító magyarországi támogatás jegyében történő – fejlesztése már a tavalyi anyaországi választásokat követően aktuálissá vált. Amint azt Tőkés László európai parlamenti képviselő, a PKE Alapítók Tanácsának elnöke a péntek esti sajtótájékoztatón leszögezte: szeretné, ha megállna az akaratlan „agyelszívás”, ha az erdélyi magyar középiskolák nem „exportra termelnének”, hanem „gazdagodnának” egyetemeik révén. Rámutatott, hogy 2000–2010 között nem tudtak volna „talpon maradni”, ha nem fognak össze, és nincs szolidaritás a váradi, a marosvásárhelyi és a kolozsvári felsőoktatási intézmények között. Tíz éve már kidolgoztak egy stratégiát a Sapientiával, most viszont „eljött az ideje az egyetemi stratégia megújításának”, hogy fokozottan együttműködve Magyarország felsőoktatási államtitkárságával, a jövőben ne Erdélyből toborozzák a hallgatókat, hanem inkább az itteni egyetemek vonzzák magukhoz az anyaországi fiatalokat. Palkovics László, Magyarország felsőoktatási államtitkára leszögezte: a Kárpát-medencei felsőoktatást immár országuk rendszerének szerves egységeként kezelik, és ha a régió gazdasági igényeit felmérve, vállalkozókkal együttműködve, közösen szervezik meg a tevékenységet, akkor megállítható a „kivándorlás”. „A hallgatókért való küzdelem ne folytatódjon a határon túl, az egyetemek inkább abban versenyezzenek, hogy milyen jó diplomát adnak ki, és azzal végzőseik hogyan érvényesülhetnek” – állapította meg a honatya. Meggyőződőse, hogy bár az összes társadalmi probléma megoldását nem lehet elvárni a felsőoktatástól, de ha az egyetemek együttműködnek, és a helyi gazdasági szférát is bevonják tevékenységükbe, akkor megoldhatóvá válhat, hogy a fiataloknak a lakóhelyükhöz közel biztosíthassák az oktatást. Külföldieket várnak Dávid László, az EMTE rektora figyelmeztetett, hogy az európai uniós csatlakozás óta voltaképp egész Európa az, amely vonzza a fiatalokat, és ha az ideiglenes gazdasági elvándorlás még önmagában nem jelente problémát, a tapasztalat azt mutatja, hogy azok a fiatalok, akik külföldön tanulnak, utána nem térnek vissza. A szakember emiatt is üdvözli, hogy az erdélyi régió immár a magyarországi stratégia szerves része, és tanintézete bármilyen megmérettetést vállal, annak érdekében, hogy színvonalukat igazolják. „Úgy érzem, hogy nem pusztán egy egyetemet, hanem minőségi egyetemet értünk itt el. Eredményeink bizonyítják, hogy európai szinten is megálljuk a helyünket. Szeretnénk, ha a mobilitás kétirányú lenne, mert megtörténhet, hogy egy magyar, osztrák vagy bármilyen külföldi hallgató épp Erdélyben találja meg a legjobb képzést az adott szakon. Ennek az ideje is el kell hogy jöjjön” – szögezte le Dávid. Javaslat ösztöndíjhálózatra Amíg a konkrétumok kikristályosodására még várni kell, addig az együttműködés kidolgozásának jegyében már most több magyarországi felsőoktatási intézmény vezetője utazott Nagyváradra, hogy eddigi tapasztalatait és jövőbeli elképzeléseit megossza kollégáival. János Szabolcs, a PKE rektora szerint fontos, hogy határokon átívelően gondolkodjanak, ennek szellemében például magyarországi partnerrel közösen lehetnének kihelyezett képzéseik Szatmárnémetiben, de életvitelszerűen Váradon oktató vendégprofesszorokat is szívesen látna, és egy Kárpát-medencei, Erasmushoz hasonló mobilitási rendszer kialakítását javasolta. Képzéseiket következetesen és összehangoltan indítanák. Tolnai István, a PKE igazgatótanácsának elnöke például nagyon bízik abban, hogy harmadik nekifutásra idén sikerül akkreditáltatniuk a debreceni egyetem által kihelyezett szakként Váradon biztosított agrárképzésüket, miközben az idegenforgalmi szakukra mesterképzést építenének. Ezzel kapcsolatban Tőkés hozzátette, hogy tapasztalata szerint külföldön egyre nagyobb népszerűségnek örvend a vallási turizmus, és meglátása szerint Erdélynek sem szabad ezen a téren lemaradnia. Palkovics rámutatott, hogy immár lehetőség lesz gazdaságfejlesztő kutatási pályázatokra európai uniós támogatást nyerni, de ezzel együtt Magyarország a továbbiakban is fokozottan finanszírozza majd az erdélyi magyar felsőoktatást. Dolgoznak a részleteken A szombati tanácskozás során a konkrét együttműködések beindításának technikai részleteiről egyeztettek. Mint János Szabolcs a Krónika megkeresésére elmondta, az elvi döntések már pénteken megszülettek, a szombati találkozón a magyarországi partnerek részvételével a konkrét együttműködések beindításának részleteit szögezték le. Arra keresték a válaszokat, hogy milyen módon tudnak együtt részt venni a közös – elsősorban mesteri és doktori szintű – képzésekben, pályázatokban, oktatócserében, illetve hogyan tudják jobban elősegíteni a hallgatói mobilitást. A tárgyalófelek abban maradtak, hogy záros határidőn belül, tehát egy-két hónap múlva valamennyi intézmény a saját céljaira szabottan a partnereivel ezeket a részleteket letisztázza, és akkor beindulhatnak ezek az együttműködési folyamatok – tájékoztatott János Szabolcs. Bíró Blanka, Vásárhelyi-Nyemec Réka Krónika (Kolozsvár) 2015. november 13.Nagy adósság a partiumi egyetemenKéséssel elszámolt pályázati pénzek, egy nagy összegű bankkölcsön törlesztése során felmerült nehézségek, a bevételeket túlszárnyaló kiadási költségek – lapunk értesülései szerint többek között ezek a tényezők vezettek a Partiumi Keresztény Egyetem működésében idén feltárt súlyos gazdasági-pénzügyi helyzethez. A Krónika úgy tudja, a nagyváradi felsőoktatási intézmény adóssága mára meghaladja a 3,5 millió lejt, a pénzügyi gondokat pedig a jelenlegi vezetőség „megörökölte”. Az egyetem vezetői egyelőre nem nyilatkoznak. Mintegy 3,5 millió lejes (közel 800 ezer euró) adósságot halmozott fel lapunk információi szerint az elmúlt hat évben a Partiumi Keresztény Egyetem (PKE), amelynek rektora és gazdasági igazgatója nemrég felajánlotta lemondását. Nagy mértékben a tetemes hiány vezetett oda, hogy – mint arról beszámoltunk – ettől a tanévtől a Sapientia Alapítvány ellenőrzi a nagyváradi felsőoktatási intézmény pénzügyi tevékenységét, és a magyar államtól kapott támogatás kezelését. A Sulyok István Református Főiskola jogutódjaként 1999-ben alakult, 2008-ban akkreditált, első romániai magyar egyetem gazdálkodásában tetten érhető hiányosságok már az év elején nyilvánvalóvá váltak az intézményben. Emiatt a stratégiai irányító- és ellenőrző testületeként működő alapítók tanácsa februárban külső könyvszakértői kivizsgálást rendelt el a pontos kép felvázolására, ugyanakkor a gazdasági bizottságtól is átfogó jelentést kért az egyetem gazdálkodásáról. A Krónika birtokába került adatok szerint a pénzügyi gondok még a jelenlegi vezetőség előtti időszakból eredeztethetők, 2009 óta ugyanakkor folyamatosan gyarapodott a PKE adóssága, különösen 2012-ben és 2013-ban, amikor egyaránt több mint egymillió lejjel nőtt a költségvetési hiány. A tavaly foganatosított költségmegtakarítások nyomán a deficit az egy évvel korábbihoz képest közel felére csökkent. Úgy tudjuk, az egyik legnagyobb „lyukat” az ütötte a felsőoktatási intézmény büdzséjében, hogy a PKE összesen tizennégy alkalommal pályázott a Magyarország–Románia Határon Átnyúló Együttműködési Program (HURO) keretében, ezek a projektek pedig pénzügyi szempontból ráfizetésnek bizonyultak. A PKE egyebek mellett olyan HURO-projektekben vett részt, mint például a romák munkaerőpiaci integrációjának elősegítése a Bihar–Hajdú-Bihar Eurorégióban, határmenti pedagógusközösségek interkulturális kompetenciáinak erősítése, felnőtt- és szakképzési együttműködés, és a 14 pályázat keretében összesen mintegy 750 ezer eurót hívott le. Az ezeken a pályázatokon való részvétel ugyanakkor önrészt is feltételezett, ezeket a költségeket pedig az utólagos elszámolásig saját forrásból kellett fedezni. Ezeknek a költségeknek a fedezésére az egyetem bankhitelt vett fel, amelynek összege információink szerint tavaly több mint 300 ezer euróra rúgott. Mivel csak késéssel számolta el a HURO-projekteket, az egyetem nem tudta tartani a kölcsön viszszafizetésére vállalt ütemtervet, emiatt a kamat és a hitelkeret évről évre növekedett. Ráadásul mivel a kölcsön kamatát a PKE nem számolhatta el költségtételként a Sapientia felé, kizárólag saját jövedelméből fedezhette volna, amiből viszont nem futotta. De nemcsak a bankkölcsön törlesztése okozta a hiányt a tanintézet költségvetésében, hanem az is, hogy a kiadások meghaladták a bevételeket. Bár a PKE jövedelme – ahol a magyar állami finanszírozás jelenti a legnagyobb tételt – évről évre nőtt (hat évvel ezelőtt 5,1 millió, 2014-ben pedig 12,1 millió lejből gazdálkodhatott az egyetem), a működési költségek 2009 óta folyamatosan túllépték a hozzájuk rendelt bevételeket; a legnagyobb mértékben 2012-ben, 110 százalékkal. Úgy tudjuk, a súlyos pénzügyi helyzetbe került egyetem 2013-ban késve tudta kifizetni közterheit a román államnak, emiatt a pénzügyi hatóság zárolta a számláit, és több mint 300 ezer lejes büntetőkamatot rótt rá. Tetézi a PKE hiányát, hogy a diákok számára előnyös lakhatási lehetőséget biztosító Arany János kollégium veszteséges, mintegy egymillió lejes fenntartása tavaly a bevétele közel kétszeresére rúgott. A Krónika úgy tudja, az idén végzett külső könyvszakértői vizsgálat arra tett javaslatot, hogy a gazdasági döntések a jövőben egyetlen döntéshozó kezében összpontosuljanak a PKE-nél, aki felel a költségvetés betartásáért. Mint ismert, az alapítók tanácsa nemrég elrendelte a korábban elindított belső kivizsgálások folytatását, és meghagyta az egyetem szenátusának a súlyos helyzet rendezéséhez és megoldásához szükséges intézkedések megtételét. János Szabolcs rektor és Berei Annamária gazdasági igazgató az eddigi kivizsgálás, illetve az elkészített szakértői jelentés következtetései alapján, a testülettel egyetértésben ajánlotta fel lemondását. Különben a történtek nyomán hasonló döntést hozott Horváth Gizella rektorhelyettes és Balogh Brigitta tudományos titkár is. Lapunk úgy tudja, lemondólevelében Berei Annamária felhívja a figyelmet, hogy bár számtalanszor, több vezetőségi testületben jelezte a komoly gazdasági nehézségeket, ezek megoldása érdekében évekig nem tettek lépéseket. A gazdasági igazgató szerint a független pénzügyi és gazdálkodási átvilágítás szerkezeti problémákat állapított meg, a kialakult hiány mértéke pedig egy folyamat eredménye, ami már 2009 előtt elkezdődött. Berei egyébként kifogásolja, hogy az alapítók tanácsa által októberben megbízólevél alapján kijelölt, további ellenőrzésekkel megbízott bizottság tagjai – köztük a megbízó levélben nem szereplő Pajzos Csaba gazdasági bizottsági elnök, a közgazdaság-tudományi kar dékánja – azonnali lemondását követelték. Lapunk szerette volna reagáltatni a kialakult helyzetre a PKE vezetőit. János Szabolcs rektortól, illetve az alapítók tanácsa alelnöki, valamint az egyetem igazgatótanácsa elnöki tisztségét betöltő Tolnay Istvántól azonban egyaránt azt a választ kaptuk, hogy közös megegyezés alapján csak a szenátus november 18-ai ülése után nyilatkoznak. Belső forrásaink szerint az egyetem két vezető testületében betöltött tisztsége folytán Tolnay mindvégig részt vett a döntéshozatalban, és rálátása volt a gazdálkodási nehézségekre, az eladósodás mértékére. A felsőoktatási intézmény berkeiben sokan azt is furcsállják, hogy csak most robbant ki az ügy, és hogy a lehetséges felelősök közül mindössze két személyt nevesítettek. A szenátus ülésén várhatóan hangsúlyosan terítékre kerül a tanintézet gazdasági helyzete, valamint a PKE különböző testületeinek a felelőssége. Krónika (Kolozsvár) 2015. november 13.Áskálódás, hitelrontás, hisztériázás a PKE nehézségei kapcsánA romániai magyar sajtóban egyre-másra jelennek meg olyan írások, amelyek a nagyváradi székhelyű Partiumi Keresztény Egyetem „súlyos” helyzetét ecsetelik, miközben a felsőoktatási intézet illetékesei higgadtan nyilatkoznak. Magyarországon a balliberális oldal a kormány elleni támadásra használja fel az egyetem gazdasági nehézségeit. Még a bulvártól és a kültelki hírlapírástól távolabb álló kolozsvári Krónika is olyan vészjósló beszámolókkal állt elő, amelyekben úgy röpködnek a számok, adatok, minősítések és konklúziók, hogy azok mögött nem állnak sem nevek, sem dokumentumok. Az „értesülés-publicisztika” eklatáns példája a Nagy adósság a partiumi egyetemen címmel frissen megjelent és széles körben átvett összefoglaló, amelynek leglényegesebb mondata ez: „Lapunk szerette volna reagáltatni a kialakult helyzetre a PKE vezetőit. János Szabolcs rektortól, illetve az alapítók tanácsa alelnöki, valamint az egyetem igazgatótanácsa elnöki tisztségét betöltő Tolnay Istvántól azonban egyaránt azt a választ kaptuk, hogy közös megegyezés alapján csak a szenátus november 18-ai ülése után nyilatkoznak.” A szerkesztőség ezzel gyakorlatilag beismeri, hogy semmit sem tudott meg, mégis mindent megírt… A sajtóbeszámolók azt próbálják sugallani, hogy a magyar állam nem a megfelelő helyre adja évek óta azt a támogatást, amit az egyházi hátterű erdélyi egyetemnek ad. Merthogy arra sokan másoknak is fáj a foguk. A PKE Alapítók Tanácsa pár órával ezelőtt kiadott közleményében sietett leszögezni: az egyetemen az oktatói, nevelői és tudományos munka, sőt az építkezés is rendben, fennakadások nélkül zajlik, és ez a jövőben is így lesz. A rövid tájékoztató kommüniké szó szerint így hangzik: „A Partiumi Keresztény Egyetem Alapítóinak Tanácsa ezúton hozza a nyilvánosság, a szülők és a hallgatók tudomására, hogy az egyetemen kialakult válságos helyzet kezelése folyamatban van. Az egyetem szenátusának november 18-ra kitűzött ülése várhatóan újabb lépést fog jelenteni a helyzet normalizálásának irányába. Eredeti küldetésének eleget téve, az Alapítók Tanácsa továbbra is azért munkálkodik, hogy az erdélyi magyar felsőoktatási hálózat első magánegyeteme a jövőben is stabil, megbízható és fejlődő intézménye legyen erdélyi közösségünknek. Amint azt az új épületszárny befejezésének közelgő időpontja is üzeni, az átmeneti válságos idők múltán sikeresen folytatódhat az oktatás, építkezés és a tudományos munka.” Az Alapítók Tanácsának nevében jegyzi Tolnay István alelnök. R. B. M. itthon.ma//erdelyorszag 2015. november 16.Tájékoztatás a Partiumi Keresztény EgyetemrőlA Partiumi Keresztény Egyetem Alapítóinak Tanácsa ezúton hozza a nyilvánosság, a szülők és a hallgatók tudomására, hogy az egyetemen kialakult válságos helyzet kezelése folyamatban van. Az egyetem szenátusának november 18-ra kitűzött ülése várhatóan újabb lépést fog jelenteni a helyzet normalizálásának irányába. Eredeti küldetésének eleget téve, az Alapítók Tanácsa továbbra is azért munkálkodik, hogy az erdélyi magyar felsőoktatási hálózat első magánegyeteme a jövőben is stabil, megbízható és fejlődő intézménye legyen erdélyi közösségünknek. Amint azt az új épületszárny befejezésének közelgő időpontja is üzeni, az átmeneti válságos idők múltán sikeresen folytatódhat az oktatás, építkezés és a tudományos munka. Nagyvárad, 2015. november 13. Az Alapítók Tanácsának nevében Tolnay István alelnök Nyugati Jelen (Arad) 2015. november 16.PKE: kezelik a válságos helyzetetFolyamatban van a nagyváradi Partiumi Keresztény Egyetemen kialakult válságos helyzet kezelése – hívta fel a figyelmet szerkesztőségünkhöz eljuttatott közleményében Tolnay István, a felsőoktatási intézmény alapítói tanácsának alelnöke. Rámutat, a helyzet normalizálódását a szenátus november 18-ai ülésétől várják. „Eredeti küldetésének eleget téve, az Alapítók Tanácsa továbbra is azért munkálkodik, hogy az erdélyi magyar felsőoktatási hálózat első magánegyeteme a jövőben is stabil, megbízható és fejlődő intézménye legyen erdélyi közösségünknek" – áll a közleményben, amely „átmeneti válságos időknek" nevezi az egyetem nehézkes anyagi-pénzügyi helyzetét. A Krónika úgy tudja, a nagyváradi felsőoktatási intézmény adóssága meghaladja a 3,5 millió lejt. Krónika (Kolozsvár) 2015. november 18.„Ha nincsenek diákok, nincsenek oktatók” – Konferencia az erdélyi magyar felsőoktatás helyzetérőlA romániai magyar felsőoktatás szakmai-szervezeti kérdéseit járta körül az Erdélyi Szövetség legutóbbi konferenciáján, amelynek védnöke és egyik előadója dr. Szili Katalin miniszterelnöki megbízott volt. A szakmaiság mellett az irodalom is helyet kapott a tanácskozása kezdetén: dr. Hévizi Józsa elnök köszöntő szavai után Rafain Enikő olvasta fel saját sorait szülőföldjéről, amelyet aztán dallal és verssel is kiegészített. „Erdély a kimeríthetetlen múlt. Az időnek kútja, melyből nem fogy ki soha a tartalom – szóltak a prózai mű sorai. – Mi, magyarok bárhol is éljünk a nagyvilágban szétszóródva, örökké összetartozunk.” Szót kapott Borhy Józsa, Hévizi Józsa édesanyja is, aki – a konferenciának helyt adó Szent Margit Gimnázium egykori diákjaként – nagy átéléssel mondta el Harmos Andor Visz az Isten című versét. Dr. Szili Katalin megmaradásunk zálogaként emelte ki az erdélyi felsőoktatást, és jelképesnek tartotta, hogy e rendezvényre épp a Magyar Nyelv Napja és a Magyar Szórvány Napja között került sor. A miniszterelnöki megbízott egy néhány évvel ezelőtti személyes élményét osztotta meg Szlovákiából, ahol egy fiatal magyar tolmácslány már nem tartotta magát magyarnak, hiszen csak a nagyszüleivel beszélt a család anyanyelvén. Szili Katalin rámutatott: még ma is a kultúrák közötti különbségek válaszútján állunk. Vajon van-e homogén, centralizált európai kultúra, vagy a nemzeti sokféleség határozza meg a térséget? Nem kérdés, hogy Európa ez utóbbitól lesz erős, legfontosabb feladatunk tehát a szülőföldünk és identitásunk megőrzése. Ma már a fundamentumokig kell visszamennünk nyelvünk, kultúránk megőrzésében, s ebben az oktatásnak kulcsszerepe van. Az erdélyi és magyarországi egyetemek hallgatóinak 60%-a nem akar a szülőföldjén maradni – hangsúlyozta a miniszterelnöki megbízott asszony. S bár a mobilitás jó dolog, vonzóvá kell tenni a szülőföldöm maradás alternatíváját is. Szili Katalin saját feladatának az igények koordinálását tekinti, de hangsúlyozta: a megvalósítás menetét a helyi értelmiségi közösségeknek kell kidolgozni. Hévizi Józsa ez utóbbi gondolathoz kapcsolódva a skót önkormányzás példája nyomán a gazdasági megerősödést emelte ki, továbbá az ezzel párhuzamosan erősítendő egyházi autonómia fontosságát, vagyis nagyobb mértékben kell támogatni a határon túli egyházakat. Dr. Vekov Károly nyugdíjas egyetemi tanár, történész-művelődéstörténész – egyben a konferencia egyik szervezője – „Visszapillantás az erdélyi magyarsággal szemben alkalmazott román politikára az elmúlt majd száz évben” címmel olvasta fel írását. Az előadás kevésbé a jelen oktatási problémáira koncentrált, inkább részletes történelmi áttekintést nyújtott a 19. századig visszamenően a román történelemről, fókuszában a magyarság elleni nyílt és burkolt politikai stratégiákról. A művelődéstörténész elemezte, hogyan állt a Habsburgok mellé a számszerűleg megerősödött, összefogó románság, és hogyan éleződött ki az első világháború idejére a román–magyar ellentét. A huszadik századi románosítás során fokozatosan és folyamatosan megfosztották a magyarságot szellemi-gazdasági javaitól, és egyre inkább teret hódítottak a nacionalista-soviniszta nézetek. Napjainkban ez a nyelvhasználat visszaszorításában, a médiumok korlátozásában, a kiadók ellehetetlenítésében érhető tetten. Fájdalmas tünet, hogy a magyar történelmet nem oktatják a középiskolákban, a történelmi hősöket átkeresztelik a tankönyvekben. A felsőoktatásban elszabotálják az állami finanszírozású egyetemek támogatását, felszámolják az etnikai csoportok intézményeit. Ahhoz, hogy ez a jelenleg sajnos sikeres stratégia más irányt vegyen, a román politika alapállásának kell megváltoznia – hangsúlyozta zárásképp az előadó. Dr. Tonk Márton egyetemi tanár, a Sapientia Erdélyi Magyar Tudományegyetem dékánja „Romániai magyar felsőoktatás: helyzetkép és stratégiai kihívások” című előadásában megköszönte a kormánynak, amit a Sapientia Tudományegyetemért tett, hiszen az erdélyi magyarság létkérdése az iskola. Bár az oktatási „problémacsomag” keretei nem nemzetspecifikusak (a minőség–mennyiség problémájából fakadnak), az erdélyi magyarságnak speciális kihívásokkal kell szembenéznie. 1992 és 2011 között a magyar népesség 25%-kal csökkent Erdélyben, és ahogy a Sapientia egy kedves idős portása mondta egyszer a dékánnak: „Ha nincsenek diákok, akkor nincsenek dékánok, oktatók, de én, a kicsi kapus sem vagyok”. A 2010-ig kialakult magyar felsőoktatási hálózat hat pillérre támaszkodik: ezek a Babeş-Bolyai, a Marosvásárhelyi Orvosi, a Marosvásárhelyi Művészeti, a Sapientia és a Partiumi Keresztény Egyetem, valamint a Protestáns Teológiai Intézet. Az utóbbi három magánegyetem, amely magyarországi támogatást élvez. E három intézményben és a magyarországi egyetemek kihelyezett szakjain lehet megvalósítani a legfontosabb nemzetpolitikai stratégiákat – hangsúlyozta az előadó. Dr. Tonk Márton grafikonokon mutatta be részletesen a hallgatói arányszámok alakulását az évek során, amely nemcsak a magyar diákok viszonylatában mutat radikális csökkenést. A statisztikák fő konklúziója, hogy olyan szakokat kell indítani Romániában, amelyek még nincsenek magyar nyelven. Nem kérdés, hogy az erdélyi magyarságnak joga van állami finanszírozású egyetemet működtetni. A reálpolitikai megoldást az intézmények összefűzése és a közös stratégia kialakítása jelenti. A tanácskozás újabb részében nem kevésbé tanulságos statisztikákat láthattunk a marosvásárhelyi magyar nyelvű orvosképzés múltjáról és távlatairól, amelyek szintén alátámasztották, hogy a demográfia ismerete nélkül nincs értelme felsőoktatási problémáról beszélni. Az idén hetven éves egyetem – amely egy bukaresti pártutasítás következtében 1962-ben lett vegyes nyelvű intézmény – számos problémával küzd. 2011-ben fogadta el a MOGYE az új chartát és 2012-ben született kormányhatározat az új kar alapításáról, de 2014-ben a magyar tisztségviselők lemondtak a be nem tartott egyezmény miatt. Jelenleg 23%-os az egyetemen a magyar oktatók aránya. Emellett jelentős fejlesztések is zajlanak az egyetemen: épül a gyógyszerészeti kar, sportlétesítmények és egyéb beruházások kapnak támogatást. A magyar lakosság születési arányszámának csökkenését, az asszimilációt itt is – mint más térségekben – csak a hagyományokra épülő értékrend, a családközpontúság, a szülőföldön való boldogulás segítése és főleg a gyermekvállalás állíthatná meg. A konferencia befejező szakaszában Tolnay István, a nagyváradi Partiumi Keresztény Egyetem Igazgatótanácsának elnöke az erdélyi-partiumi magyar nyelvű egyházi tanintézmények huszonöt évét tekintette át, a feltárult lehetőségektől a (rideg) valóságig. Az egyházi iskolák évszázadokon át hitbeli és nemzeti megmaradásunk zálogai voltak, kevés nép dicsekedhetett ennyi és ilyen jelentős tanintézménnyel. A trianoni tragédia súlyos következménye lett azonban az utódállamokban az egyházi magyar iskolarendszer összezsugorítása; majd az 1948-as államosítás után az elorozott református intézményekből csak néhány középiskolát sikerült újraindítani, törvényi háttér nélkül. (1918-ban az erdélyi iskolák közel háromnegyede még felekezeti volt.) A globalizáció és identitásvesztés szorításában különösen fontos az évszázados hagyományú erdélyi egyházi oktatás helyreállítása. Bár az idén tavasszal életbe lépett oktatási törvény jobb, mint az előzőek, a felekezeti oktatás szempontjából még mindig nem megnyugtató: továbbra is egybemossa a felekezeti és magánoktatást. Tovább kell tehát harcolni, ám jó jel, hogy több egyházközség új óvodák, iskolák indítására készül. Befejezésképp dr. Bodó Barna – 2007-ig a Babeş-Bolyai Tudományegyetem politikatudományi tanszékének adjunktusa, jelenleg a Sapientia Egyetem nemzetközi kapcsolatok tanszékének munkatársa – a kisebbségi iskolaválasztás kérdéseiről beszélt. A kisebbségi lét nehézségeit vizsgálva érdemes kiemelni a nemzeti identitásválság formáit: a hétköznapi életből kiszorított identitást; annak negatívvá formált alkotóelemeit; illetve a legsúlyosabb formát, a rasszizmust. A választóvonal tömb és szórvány között az iskolaválasztás tekintetében a legmarkánsabb. A statisztikák azt mutatják, hogy tömbben sokkal többen választják az anyanyelvi iskolát. Bár az oktatás meghatározó az anyanyelv őrzésében és művelésében, az egész felelősség nem hárítható az iskolákra. A szülők felelősségének megvitatása általában nem szerepel az oktatással kapcsolatos napirendeken, és ezen a helyzeten a civil kezdeményezés sokat segíthetne. (Dr. Bodó Barna átfogó kutatása a Mozaik2011 – Magyar Fiatalok a Kárpát-medencében című tanulmánykötetben jelent meg.) Az Erdélyi Szövetség hagyományos és megszokott vendégszeretetének köszönhetően a közönség és az előadók a szellemiek után egy kis harapnivaló mellett is megismerhették egymást. Laik Eszter irodalmijelen.hu 2016. március 10.Pálfi József lett a PKE rektoraDr. Pálfi Józsefet választotta meg rektornak szerdán a nagyváradi Partiumi Keresztény Egyetem (PKE) rektorválasztó bizottsága. Dr. Pálfi József várad-réti református lelkész, a Csillagocska Alapítvány elnöke a Partiumi Keresztény Egyetem megbízott rektora volt, miután az egyetemen kialakult pénzügyi válság nyomán dr. János Szabolcs lemondott rektori tisztségéről. Tolnay István, az egyetem Alapítók Tanácsának alelnöke lapunk kérdéseire válaszolva elmondta, hogy a tanügyi törvény kétféle rektorválasztási módot tesz lehetővé: vagy az adott egyetem oktatói kara közvetlenül választja meg az intézmény vezetőjét, vagy pedig egy erre a célra felállított grémium dönt erről. A PKE-n tavaly szeptemberben tartott referendumon az oktatói testület arra szavazott, hogy rektorválasztó bizottság döntsön ebben a személyi kérdésben. A grémium tegnap gyűlt össze, hogy meghallgassa a két jelöltet, Pálfi Józsefet és dr. Fogarasi József egyetemi docenst. Tizenegyen A tizenkét tagú bizottság elnöke Csűry István, a Királyhágómelléki Református Egyházkerület püspöke volt, aki a tegnapi rektorválasztás után lapunknak elmondta: a bizottság előtt mindkét jelölt bemutatta szakmai hátterét, felvázolták azt, hogy miképpen oldanák meg az egyetem pénzügyi problémáit, illetve körvonalazniuk kellett az egyetem általuk elképzelt fejlődési irányát. Csűry István elmondta, hogy egy érvénytelen szavazat mellett a testület többi tizenegy tagja mondhatni egyöntetűen Pálfi Józsefnek szavazott bizalmat. Mint Csűry István fogalmazott, Pálfi Józsefnek meggyőzőbb volt az érvelése, érzékelhető volt, hogy régebb óta és közelebbről ismeri az egyetemet. Fogarasi József pénzügyi szakemberként nagyon precízen felvázolta a pénzügyi problémákat, de a konkrét, a pénzügyi szempontokon túlmutató javaslatok tekintetében Pálfi József adott meggyőzőbb válaszokat. Csűry István hozzátette, hogy a megválasztott rektor április közepéig el kell készítse az egyetem menedzsment-tervezetét, amit be kell nyújtani a Sapientia Alapítvány kuratóriumához. Nem fellebbezhető A rektorválasztó bizottság döntése egyébként nem fellebbezhető – tudtuk meg immár ismét Tolnay Istvántól, aki kérdésünkre válaszolva elmondta azt is, hogy a most megválasztott rektor mandátuma négy évre szól attól az időponttól számítva, hogy megkapja a Tanügyminisztériumtól a kinevezési jóváhagyást. E jóváhagyás után a rektor tesz javaslatot a rektorhelyettes személyére, akit az egyetemi szenátus választ majd meg. Pap István. erdon.ro 2016. március 31.Partiumi vagy Sapientia?Még nem született döntés arról, megőrzi-e önállóságát a Partiumi Keresztény Egyetem. A szeptember óta publikus pénzügyi gondok okainak feltárása mellett válságterveken is dolgoznak, bár ma sem tudni pontosan, mi történt, s ki a felelős. Szűcs László vezércikke. Éppen fél éve, szeptember végén vált sajtónyilvánossá, hogy súlyos anyagi gondokkal küzd a Partiumi Keresztény Egyetem Nagyváradon. Azóta ugyan történtek intézkedések, lezajlott a rektorváltás, elhangzottak nyilatkozatok, a finanszírozó válságtervet rendelt (sőt, azóta újabbat, mert az elsőben kevesellte a konkrétumokat), ám a nyilvánosság a sok beszéd ellenére sem kapott választ több fontos kérdésre. Mire ment el a most hiányzó pénz? Kit, milyen mértékű felelősség terhel a kialakult helyzetért? Hogyan lehetett hosszú időn át eltitkolni a valós helyzetet a fenntartó, illetve a közvélemény elől? (Végül is közpénzek elköltéséről beszélünk még akkor is, ha a magyar adófizetők forintjait Romániában költötték el lej formájában.) Azt gondolhatnánk, egyszerű képletekről lehet szó: a bevételi oldalon ott az évenként a magyar államtól kapott, 6-700 millió forint támogatás, plusz a saját bevételek, ezek együtt kellene, hogy fedezzék a bérjellegű kiadásokat, rezsiköltségeket, egyebeket. Aligha megoldhatatlan könyvelői feladat pontosan látni, hogy bizonyos időszakonként mínusszal zárnak. Mai ismereteink szerint a hiány úgy 3,5 milliárd lej, ami némi átszámítással nagy vonalakban félévnyi támogatással egyenértékű. Ennek felduzzasztásához azért idő kellett, márpedig a Sapientia Alapítvány kuratóriumának elnöke, Kató Béla minapi nyilatkozata szerint Kolozsvárott csak a múlt év nyarán – tehát a gondokról szóló első sajtóhírek előtt néhány héttel – kezdtek gyanút fogni, hogy valami nincs rendben. Na ez az, ami különös, hiszen tudomásunk szerint jóval korábban is érkeztek Nagyváradról Kolozsvárra figyelmeztető jelzések. Október 8-i közleményében Tőkés László már egyenesen a Sapientia Alapítványt hibáztatta azért, mert felügyeleti és ellenőrző szervként nem derített fényt a hiányosságokra. Amiről az Alapítók Tanácsának elnöke akkor sem beszélt: az egyetem legfontosabb döntéshozó testülete milyen szerepet játszott az adósságok gyűjtésében és görgetésében. Hogyan és mi célból vehetett fel a PKE bankkölcsönt az Alapítók Tanácsa tudtával úgy, hogy erről nem konzultáltak a fenntartóval, legalábbis ugyancsak Kató Béla nyilatkozta: a hitelfelvételről is csak múlt év nyarán szerzett tudomást. Aligha segítette a működés hatékonyságát a bonyolult vezetési struktúra. A rektor gyakorlatilag alárendeltje az egyetem elnökének, pontosabban az Alapítók Tanácsa elnökének, Tőkés Lászlónak. De a Rektori Hivatal mellett van Igazgatótanács is, ennek Tolnay István a vezetője, aki egyben az Alapítók Tanácsának alelnöke is. Ugyan a mindenkori királyhágómelléki püspök is tagja az Alapítók Tanácsának, tudomásunk szerint a kerületnek gyakorlatilag semmilyen kapcsolata nincs az egyetemmel. Személyi felelősség eddig csak a volt rektorral és a korábbi gazdasági igazgatóval szemben fogalmazódott meg, ám a fenti struktúrák ismeretében ezt nehéz komolyan venni. Kevésbé gazdasági, inkább szakmai kérdés: miért kellett hosszú éveken át fenntartani olyan szakokat, ahol a hallgatók száma tartósan alacsony? Úgy tűnik, a beruházások sem voltak igazán átgondoltak. Egymástól alig ötven méterre szinte egyszerre készül el ezekben a hetekben az egyetem új épülete és az új református egyházkerületi székház. Ha a karcsúsítás után valóban elfér majd az egyetem az új épületben, akkor, ha jól értem, felszabadul a régi református püspöki palota, miközben napokon belül felavatják az újat. Keveset beszélnek arról, mi volt az adóssághalmozás elindítója. Úgy 2012 körül készült el az új egyetemi épület terve, amit a magyar állam ki is fizetett, ám a kivitelezés elhúzódott, s a változó követelmények, törvényi környezet miatt újat kellett készíttetni, ám ezt Budapest már nem volt hajlandó kifizetni. Ugyancsak a költségvetés kiadási oldalát terhelték a reprezentatív rendezvények, munkavacsorák, turisztikai tapasztalatcserék borászatokban, stb., utóbiak nem csupán az elnökség tudomásával, hanem a részvételével. Ezek mellett most visszatetsző arra hivatkozni, hogy veszteséges volt a menza. A bajok tetézése lenne a mosdóvízzel együtt kiönteni a gyereket. Önmagában nem látom tragikusnak azt az elképzelést, hogy a PKE a továbbiakban a Sapientia tagozataként működjön, hasonlóan a csíkszeredaihoz, a marosvásárhelyihez. Ha szakmailag és pénzügyileg erős érvek szólnak e megoldás mellett, miért ne? Általam megkérdezett tanárok sem tekintenék ezt visszalépésnek, károsnak oktatói munkájukra nézve. De ezzel párhuzamosan meg kellene erősíteni azokat a szakokat, amelyek sikeresek, sok hallgatót vonzanak, az ügyetlen pénzügyesekkel és döntéshozókkal szemben valóban öregbítik az első, államilag elismert, önálló magyar romániai felsőoktatási intézmény tekintélyét. Ha pedig marad az önállóság, – ami a történtek után jó ideig feltehetően csak részleges lesz, hisz a fenntartó alighanem kellő óvatossággal utalgatja majd az apanázst – annak akkor lesz értelme, ha átszervezik a sokszintű döntéshozatalt, már csak azért is, hogy ne lehessen folyton áthárítani a felelősséget az Alapítók Tanácsa, rektor, gazdasági igazgató, Sapientia Alapítvány négyszögében. S talán azon is érdemes elgondolkodni, mi az oka annak, hogy a magát keresztény egyetemként meghatározó felsőoktatási intézmény működtetéséből, felügyeletéből teljesen eltűnt az alapításkor jelen lévő római katolikus egyház. Éppen fél év van még a következő tanévkezdésig. Ha a hiányok eltűntetésére ez nem is elég, arra talán igen, hogy a Teleki utca környékén októberig olyan állapotok alakuljanak ki, hogy a hallgatók ne kétségek között üljenek be az előadásokra. Függetlenül attól, hogy az univerzitás homlokzatán milyen intézménynév szerepel a táblán. erdelyiriport.ro 2016. április 1.A nagyváradi Bibó-emlékkonferenciárólBibó István (1911–1979) jogi doktor, egyetemi tanár, majd könyvtáros, államminiszter, 56-os politikai fogoly emlékére szervezett rendezvénysorozatot Nagyváradon és Kolozsváron a budapesti Eötvös Loránd Tudományegyetem Állam- és Jogtudományi Kara, a Partiumi Keresztény Egyetem, a Királyhágómelléki Református Egyházkerület, a Sapientia Erdélyi Magyar Tudományegyetem és a budapesti Állambiztonsági Szolgálatok Történeti Levéltára (ÁBTL) A bonis bona discere – Jótól jót tanulni címmel. 2011 novemberében az ELTE Állam és Jogtudományi Karán Az államtudós és államférfi címmel kétnapos konferenciát tartottak Bibó születésének 100. évfordulója alkalmából. Azóta több helyen és alkalommal is bemutatták a centenáriumra készült kiállítást, az ELTE ÁJK Perjátszóköre Bibóakták című előadását, levetítették a Hanák Gábor történész-rendező által összeállított Bibó-interjúkat, továbbá kerekasztal-beszélgetést szerveztek a tudós gyermekei, Bibó Borbála és Bibó István, illetve Gyarmati György történész, Zsidai Ágnes és más kutatók szereplésével. 2015 novemberében a Sapientia EMTE által szervezett, A magyar tudomány napja Erdélyben című rendezvényen felmerült, hogy a határon túli magyar társegyetemeket is bevonják az emlékezéssorozatba. Ennek eredményeként 2016. március 21-én megnyitották a nagyváradi Partiumi Keresztény Egyetem aulájában a nemzetközileg kimagasló, magyar viszonylatban pedig az egyik legnagyobb demokrata politikai gondolkodó, Bibó István életét és munkásságát bemutató, több pannóból álló tárlatot. Április 1-jén emlékkonferenciát tartottak a PKE dísztermében, amely Tőkés László európai parlamenti képviselőnek, az egyetem Alapítók Tanácsa elnökének üzenetével kezdődött. Mivel ő ekkor a Kárpát-medencei Magyar Képviselők Fórumán vett részt az Országházban, szavait Tolnay István, a Tanács alelnöke tolmácsolta. A Királyhágó-mellék előző püspöke Bibó István példamutató munkásságát és helytállását méltatva idézte föl a magyar ’56 erdélyi vonatkozásait, személyes élményeit is megosztva: „Én magam a »családi folklór« révén szereztem meg első ismereteimet a forradalomról. Első gyermekkori emlékeim közé tartozik, amikor néhai Édesapám a pesti forradalom eseményeinek hallására családunk első rádióját megvásárolta. Maléter Pálék nevével együtt pedig minden bizonnyal drága Édesanyámtól hallottam első ízben Bibó István nevének említését. Amit ők egykor csak suttogva mertek elmondani: a félelemnek ez a hallgatása kísérte végig egész gyermek- és ifjúkorunkat. S mivel nem menekültünk – de nem is menekülhettünk – el, a hatalmi megfélemlítettségnek és az emberi gyávaságnak a pilléreire épülő kommunista, nacionalista diktatúrának ebben a fojtogató légkörében kellett megtalálnunk a módját és a lehetőségét annak, hogy mindennek ellenére, emberi és nemzeti méltóságunkat, hitünket és a reménységet megőrizve, mégiscsak teljes értékű emberi életet éljünk – Reményik Sándor szavával szólva: »ahogy lehet«.” A hallgatás falának leomlása után már prédikációiban idézhette Bibó talán leghíresebb, közszájon forgó mondatát a félelemről: „Demokratának lenni mindenekelőtt annyit tesz, mint nem félni” – írta a püspök, arra biztatva mindnyájunkat: legyünk Bibó István követői, azaz „javíthatatlan demokraták”, akik nem hajlandók félni! „Legyünk mindnyájan bátor szívű keresztény demokraták, akiknek legfőbb erkölcsi legitimációs alapja: a népük iránti szeretet. Íme, ezenképpen kerül közös nevezőre egymással a demokrácia és a szeretet, mintegy erkölcspolitikai hitvallás gyanánt. Ekképpen kövessük arra érdemes nagyjainkat és államférfiainkat, és szolgáljuk hűséggel nemzetünket.” A továbbiakban az ELTE ÁJK Perjátszóköre előadta a Bibó-aktákat, levetítették a Bibó-interjúkat, majd pódiumbeszélgetésre került sor Bibó életművéről, illetve szellemiségéről. A nagyváradi program után április 2-án délután Kolozsváron, a Sapientia EMTE Tordai úti épületének Aula Magna termében folytatódik a rendezvénysorozat, hasonló tartalommal. Ide kerül át a PKE-ről a vándorkiállítás is. tokeslaszlo.eu/cikk 2016. június 5.Elballagtak szombaton a PKE végzőseiIdén éppen június 4-én, a nemzeti összetartozás napján ballagtak el Nagyváradon a Partiumi Keresztény Egyetem alap- és mesteri képzésein részt vett és azokat elvégzett, diplomavizsga előtt álló hallgatók. A hagyományokhoz híven a ballagást megelőzően az egyetemi székházként szolgáló református palota – amely mögött már átadásra vár az új székház – különböző előadótermeiben szakonkénti búcsúztatókra került sor, a másodéves hallgatók és a tanárok köszöntek el a végzősöktől, kedves nosztalgiázással, jelképes diplomaosztással és feltarisznyázással. A palotából a három egyetemi kar (közgazdaság, bölcsészet, művészet) végzősei együttesen vonultak át a nagyvárad-újvárosi református templomba – a szintén hagyományos helyszínre –, ahol ünnepi istentiszteletre és tanévzáró ünnepélyre került sor. A menet élén Tőkés László, a PKE Alapítók Tanácsának elnöke, Pálfi József rektor, Fodor Attila szenátusi elnök, Flóra Gábor rektorhelyettes és Tolnay István igazgatótanácsi elnök haladt, mögöttük a kari vezetők, oktatók és hallgatók. Hozzátartozók, barátok, kollégák, ismerősök népes serege kísérte figyelemmel a pompás, éneklő menetet. A Királyhágómelléki Református Egyházkerület korábbi püspöke, Tőkés László európai parlamenti képviselő, egyetemi elnök hirdetett igét ezúttal is, akárcsak az előző évek tanévzáró istentiszteletein. A múlt évi alkalomhoz hasonlóan most is a Zsoltárok könyvéből választott igét, de ezúttal a 25. részből, annak első öt versét: „Hozzád emelem, Uram, lelkemet! Istenem, benned bízom; ne szégyenüljek meg; ne örüljenek rajtam ellenségeim. Senki se szégyenüljön meg, a ki téged vár; szégyenüljenek meg, a kik ok nélkül elpártolnak tőled. Útjaidat, Uram, ismertesd meg velem, ösvényeidre taníts meg engem. Vezess engem a te igazságodban és taníts engem, mert te vagy az én szabadító Istenem, mindennap várlak téged.” Prédikációjában többször tett utalást a szomorú évfordulóra: 96 éve, ezen a június 4-i napon írták alá azt a trianoni békediktátumot, amely a magyar nemzet egyik golgotájának bizonyult, s amelynek tragikus következményeit nyögik mind a mai napig a kisebbségbe szorított nemzetrészek. Ehhez viszont az is kellett, hogy alkalmatlan kezekbe kerüljön az ország és nemzet vezetése többször is; Ady Endre már 1914-ben óva intett: „s elveszünk, mert elvesztettük magunkat”. A nemzeti összetartozás eszméjét kodifikálók minden bizonnyal a történelmi árvaság, tévelygés, szétszóratás ellen próbáltak hittel fellépni, mert a hit és a cselekedet minduntalan való mesterséges szembeállítása rendkívül ártalmas – mondotta az igehirdető, a Magyar Hiszekegyet is idézve: „legyen hited és lészen országod”. A zsoltárosra utalva figyelmeztetett: napjaink válságai, kudarcai, kétségei között vergődve és vívódva olykor nehéz megkülönböztetni a barátot az ellenségtől, a bárányt a báránybőrbe bújt farkastól. Tőkés László aggódó szeretettel fordult a tágas templom padsorait megtöltő egyetemi ifjúsághoz, mondván: a tudás felvértez sok minden ellen, a hit pedig erőt ad a cselekvéshez. Az igehirdetést követően az egyetemalapítók nevében köszöntötte a hallgatók, oktatók, meghívottak, a szülők, rokonok és ismerősök ünneplő gyülekezetét, megemlékezett a nemrég elhunyt Templfi József püspökről, aki társalapítója volt a Sulyok István Református Főiskolából kinőtt Partiumi Keresztény Egyetemnek, majd az intézmény átmeneti válságára utalva arról biztosított mindenkit, hogy a negyedszázada elkezdődött erdélyi magyar felsőoktatási hálózatépítés nem áll le, a szükségszerű reformok és küzdelmek a reményiki elvárás mentén haladnak: „Ne hagyjátok a templomot, / A templomot s az iskolát!” A PKE rektorának szívhez szóló, a száraz adatokat mellőző, a lélek-, közösség- és intézményépítés fontosságát hangsúlyozó ünnepi évzáró beszéde után a magyar kormányzatot képviselő Maruzsa Zoltán miniszteri biztos szólt a vendégek közül elsőként. Az Oktatási Hivatal elnöke a kormány és az Emberi Erőforrások Minisztériuma további támogatását ígérte meg az erdélyi magyar oktatás, beleértve a felsőoktatás minden szegmensének. Király András a román kormány tanügyi államtitkáraként szólt a jelenlévőkhöz, Lászlófy Pál a Sapientia Alapítvány és az Erdélyi Magyar Tudományegyetem köszöntését tolmácsolta, néhai Márton Áron püspök szavainak kíséretében. Ráksi Lajos egyetemi lelkész név szerint is köszöntötte végül a társintézmények képviselőit, valamint Laky-Takács Péter kolozsvári konzult. Az ünnepség érdemoklevelek átnyújtásával, a végzősök elbúcsúzásával és az utánuk jövők búcsúztatójával, az egyetem kulcsának átadásával-átvételével ért véget. A Himnusz eléneklése előtt Tőkés László református püspök és Pék Sándor római katolikus esperes együtt kérték Isten áldását minden jelenlévőre. Tőkés László Sajtóirodája 2017. január 15.Tőkés újévi fogadása: „Az örök megújulás jegyében"A Királyhágómelléki Református Egyházkerület által Tőkés László püspöksége idején meghonosított, több mint két évtizedre visszatekintő hagyomány jegyében 2017 elején is megrendezték Nagyváradon az újévköszöntő ünnepélyt, mégpedig január 14-én – közölte az EP-képviselő sajtóirodája. Eredeti célkitűzésének megfelelően a rendezvény a váradi és bihari egyházi és polgári közélet nemzeti elkötelezettségű képviselőit és szolgálattévőit hivatott közösségbe vonni, illetve hitünk és nemzeti öntudatunk szellemében útjára bocsátani az új esztendőt. Tőkés László európai parlamenti képviselő, az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács (EMNT) elnöke meghívására idén is sokan jelentek meg a Partiumi Keresztény Egyetemnek (PKE) otthont adó egyházkerületi székház dísztermében, ahol a Szózat eléneklése után Török Sándor egyházkerületi főjegyző, az EMNT Bihar megyei elnöke köszöntötte a vendégeket, majd felkérte Nemes Csaba református lelkipásztort, főtanácsost, az Emberi Erőforrások Minisztériumának képviselőjét az újévköszöntő igei beszédre. Az est házigazdája, Tőkés László újévnyitó beszédében előbb a közjó és a közszolgálat fogalmait és azok mibenlétét, jelentőségét, horderejét járta körül, majd visszatekintve a mögöttünk hagyott 2016-os évre, kegyelettel adózott azok emlékének – szűkebb és tágabb pátriánkra való kitekintéssel, a teljesség igénye nélkül –, „akik a közjó szolgálatában égették el életüket, és akik a minden élők útján távoztak el közülünk”. Felidézte egy-egy tavalyi kerek évforduló kapcsán Márton Áron, Jakó Zsigmond és Jakabovits Miklós alakját, akiknek emlékévet, emlékkonferenciát és életmű-kiállítást szentelt nemzeti közösségünk. Szót ejtett a magyar forradalom és szabadságharc hőseiről is a lezárult 1956-os emlékév kapcsán. A jól elvégzett munka, az esetleges sikertelenségek és a ránk váró feladatok hármas összefüggésében végzett számbavétel során felhívta a figyelmet: a közjó szolgálata nem tehető múlt időbe. Méltatta azon jeleseinket, akik sokrétű közszolgálatot végeznek a polgári, politikai, egyházi életben, az oktatás és művelődés területén, a közélet bármely pászmáján. Külön is említette a valóban „civil” szervezeteket, az öntevékeny közösségeket, továbbá a demokráciaközpontokat és honosítási irodákat, valamint azon szervezeteket, amelyeket az évek során A Közjó Szolgálatában Díjjal tüntettek ki az újévi fogadásokon. A püspök sorra köszöntötte a meghívottakat, köztük az EMNT és az Erdélyi Magyar Néppárt (EMNP) vezetőit, a PKE és az egyházak képviselőit, a polgári élet jeleseit, valamint munkatársait, segítőit. A köszönet és hála hangján szólt mindenkihez, külön kiemelve „főtámogatóinkat”, a magyar kormányt, az Országgyűlést és a Nemzetpolitikai Államtitkárságot. A 2017-es évre nézve Isten áldását és erejét kérte ahhoz, hogy „erősítsük meg azt a nemes és szent elhatározásunkat, hogy »jó és balszerencse közt«, »alkalmas és alkalmatlan időben«, kedvező és kedvezőtlen körülmények között, hitünk és nemzetünk, nagyváradi és erdélyi-partiumi népünk iránti odaadással és hűséggel töretlenül folytatjuk a köz javára vállalt szolgálatunkat”. Három latin szállóige vezéreljen bennünket ebben a szolgálatban – mondotta Tőkés László. A „De profundis clamavi ad te Domine” zsoltárvers mint adventi ige a nyomorúság, a bűn, az elnyomás mélységéből szabadulást kereső, lehúzó sorsa fölé emelkedni vágyó ember fohásza Istenéhez. S míg 1956-ben „egy nép kiáltott” a mélységből, fél évezreddel ezelőtt „az egyház babiloni fogságából” egész Európa kiáltott így. Kisebbségi létünkben ezt tettük számtalanszor – emlékeztetett a püspök. A reformáció idei jubileumi emlékévében is csak az Istenbe vetett állhatatos hit és remény jegyében mondjuk: „Dum spiro, spero” (amíg lélegzem, remélek) – látván azt a sokrétű globális válságot, ami az emberiséget sújtja, beleértve Európát és Romániát. Kontinensünk az özönvízszerű migrációval, eme újkori népvándorlással küszködik, országunk a megbicsaklott rendszerváltással és posztkommunista visszarendeződéssel. Általános politikai és erkölcsi válságnak vagyunk szenvedő alanyai, mivel a hatalom és az anyagi javak bálványozásában megvakult vezetőink és hamis prófétáink vesztükbe kormányozzák népeinket – élt egy újabb bibliai párhuzammal Tőkés László. Aki végül minden nyomorúságunk dacára – kisebbségi jogfosztottság, nagyméretű elvándorlás, demográfiai válság, falvaink elnéptelenedése, társadalmi megrekedtség stb. – az örök megújulás jegyében idézte harmadikként a „Vivat, crescat, floreat!” (éljen, nőjön, virágozzon) latin jókívánságot, nemzetünkre, családjainkra, ifjúságunkra vonatkoztatva. Hitünk győzelmét hirdetve, kincseinket óvva, jövőnket építve kell megoldást és kiutat találni helyzetünkből – zárta újévi köszöntőjét Tőkés László európai parlamenti képviselő, az EMNT elnöke. Az est díszvendégeként Szászfalvi László csurgói református lelkipásztor, az Országgyűlés Nemzeti Összetartozás Bizottságának kereszténydemokrata alelnöke a magyar kormány és törvényhozás üdvözletét tolmácsolva mondott igei alapú, de számos politikai összefüggésre rámutató köszöntőbeszédet. Ha Isten velünk, kicsoda ellenünk? – idézte Pál apostolt annak kapcsán, hogy minő kihívások előtt áll a nemzet, Magyarország, Európa, miközben számos pozitívumot mutathatunk föl. Többek között a magyar nemzetpolitikában végbement paradigmaváltást, a határok fölött nemzetegyesítés folyamatát, az ország megvédésére tett erőfeszítéseket említette. 2017 kiemelkedő jubileumait sorolva – az új esztendő a reformáció, Szent László király, Arany János emlékéve, közvetlen partiumi kötődésekkel – az előtte szólóval egybehangzóan biztatott: nagyon gazdagok vagyunk, csodálatos örökségünk pedig kellő alap a megújuláshoz is. A továbbiakban sor került A Közjó Szolgálatában Díj ünnepélyes átadására, idén a Partiumi Keresztény Egyetem Diákszervezete érdemelte ki, laudációt Tolnay István egyetemi tanár, az Alapítók Tanácsának alelnöke mondott. Ezen ünnepi alkalommal adták át az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács Kós Károly Díját is Lászlófy Pál tanárnak, a Romániai Magyar Pedagógusok Szövetsége korábbi, jelenleg tiszteletbeli elnökének, akinek pályáját és munkáját utóda, Burus Siklódi Botond RMPSZ-elnök vázolta és méltatta. A program zenei intermezzóit Imre Kamilla másodikos elemista, az Il Pastor Fido együttes és váradi zenetanárok-kántorok egy csoportja szolgáltatta. A kislány rábaközi dalcsokorral, a felnőttek barokk muzsikával, illetve szatmári újévi kántáló énekekkel örvendeztették meg hallgatóságukat. Az új esztendei pohárköszöntőt Szilágyi Zsolt, az EMNP elnöke mondta el. A fogadásra érkezettek a PKE Diákszervezete részére ajánlhatták fel adományaikat. itthon.ma//erdelyorszag 2017. augusztus 15.Imádom, a legjobb, a legtöbb – SZIKE-tábor NagytarnánA Természet és szeretet otthona, azaz az Ecosunhome évek óta biztosít helyszínt különböző csoportoknak arra, hogy a természet Urával találkozhassanak, ugyanakkor egymással is barátságot kössenek. A legnépesebb csoport ebben az évben is a Szatmári Református Egyházmegye szervezésében érkezett a határmenti táborhelyszínre - számol be a Refszatmar.eu. Az elmúlt héten - augusztus 6 és 12 között - mintegy százötven részvevő tanulhatott arról, hogy az imádat egyedül Istennek jár. A tavalyi táborban a legnépszerűbb közösségi oldal egyik hangulatjele, a HŰHA alapján a hűségről esett szó. Idén egy másik hangulatjelet emeltek be az üzenetközvetítésbe, mégpedig azt, amit helytelenül fordítanak így magyarra: Imádom. De ezen kívül is volt mit tisztázni az előadásokon és áhítatokon. Előadások A Sátán mindent megtesz annak érdekében, hogy szétdobáljon, elhitessen, félrevezessen bennünket, és ne az Istent imádjuk – mondta a nyitó istentiszteleten Tolnay István nagykárolyi esperes. A délelőtti előadásokon boncolták tovább a témát. Hétfőn Rácz Ervin egyházmegyei ifjúsági előadó beszélt arról, hogy nem kell mindent a Sátánra fognunk: az önimádat, az egocentrikus életmód tesz minket magányossá és védtelenné. Kedden Tolnai János patóházai lelkész szólt biblikusan a halott és élő bálványaikról, melyeket helytelenül az Isten elé teszünk. Szerdán vendégelőadó érkezett, mégpedig kilencedmagával a táborba. Dohi Zoltán feleségével és hét gyermekével már jelenlétével is példát mutatott, a hiteles előadásban elmondottak pedig arra ösztönözték a táborlakókat, hogy fiatalon is Istenre bízzák életüket és neki szolgáljanak. Csütörtökön Máthé Róbert vetési lelkipásztor az imádság módjáról, a meditációról, relaxációról tanított, sőt gyakoroltatta is. Pénteken Jobb Domokos egyházkerületi ifjúsági előadótanácsos Krisztus áldozatkész szeretetéről bizonyságtételszerűen szólt, elmondva azt, hogy miként lett valósággá a saját életútján Isten szeretete, a legnagyobb szeretet. A záró istentiszteleten Király Lajos esperes szólt a tábor mottóigéje alapján: „Az Urat, a te Istenedet imádd, és csak neki szolgálj!” (Lk 4,8) Az elhangzottakat kiscsoportos beszélgetésekben mélyíthették el a táborlakók. A szervezésben sokat segített Szilágyi Levente esperesi ügyintéző is. Áhitatok Az esti áhítatokat teológiai hallgatók tartották. Vajda Szabolcs, Dohi Arnold, Varga Tamás-Sándor, Suvanjeiev Elisabet és Pop Péter a János Evangéliuma 4. részében található, samáriai asszonyról szóló történet alapján közvetítették Isten szavát. Játékok Moldován Krisztina és Csatári Leila teológusok vezérletével szabadtéri játékokon mérhette össze ügyességét az ott összeverbuválódó öt csapat: Ázott Narancsok, Hitépítő Pandák, Sárga Majmok, Hupikék Törpikék és Ifiónak FüvesShrek elnevezéssel. A tábortűznél kiderült: ez lett a végső sorrend. Tájékozódási- valamint bibliaismereti vetélkedőn, sport és egyéb ügyességi játékokon vetélkedhettek a csapatok, a keddi túrázás pedig mindenki számára jó erőnléti edzésnek bizonyult. Nos, aznap biztosan nem kellett altatóhoz folyamodniuk a vezetőknek. Esti programok Változatos programokat hoztak az esték is. Az első este ismerkedéssel és tánccal telt: Loga Hajnalka mozgatta meg a táborosokat. Hétfőn este az Uccse Zenekar szórakoztatott, kedden pedig Dj Levicius keverte a zenét. Szerdán a nagyrészt magyarországi lelkipásztorokból álló zenekar, a Szolgálat Együttes dolgozott fel énekeskönyvi és ifjúsági énekeket. Csütörtökön a hagyományoknak megfelelően Kása Zsolt és Melinda vezette a táncházat. Az utolsó estén Szászrégenből érkezett dicsőítő csapat, a táborlakók nemcsak hallgatták a Sófárt, hanem csatlakoztak is az énekléshez. Minden tábor legfelemelőbb pillanatai közé tartozik a tábortűz, ahol a fiatalok visszatekintenek az elmúlt napokra, és jelen esetben kérlelik a vezetőket: hadd maradhassanak még egy hetet. Az idei tábor mindenképpen többletet hozott azáltal, hogy a táborvégi hangulatot „csatornázni” akarták a szervezők, (Rácz Ervin felelősségvállalásával) mégpedig a legszentebbel: az úrvacsora vételével. A szereztetési Ige közlése után, a rendkívül fegyelmezett, egész héten Igét hallgató ifjak egy cetlire írhatták vétkeiket, melytől jelképesen úgy szabadultak, hogy azokat kereszt alatti dobozba gyűjtötték, majd tűzbe dobták. Ezután ölelést kaptak, majd az úrvacsora vétele után pedig Krisztus parancsa szerint a lábmosást is átélhették. szatmar.ro 2017. december 18.Könyvbemutató és kerekasztal-beszélgetés a forradalom évfordulóján„A rendszerváltozás nem egy kapu, hanem hosszan tartó folyamat, göröngyös út” A belvárosi református templompalotánál megtartott megemlékezést és koszorúzást követően december 15-én, pénteken az Új Ezredév Református Központban könyvbemutatóra és kerekasztal-beszélgetésre került sor. Gazda István házigazda lelkipásztor igei köszöntése után Dénes László szerkesztő bemutatta a Szabadulás az Egyház „babiloni fogságából” – 1989 című kötetet, majd a könyv kapcsán rendszerváltozásról és visszarendeződésről, az egyház szerepéről vitáztak a temesvári fórum résztvevői. Miért éppen most jelent meg az egyházi rendszerváltozás 25. évfordulója alkalmából (2015-ben) megrendezett nagyváradi konferencia anyagát bemutató kötet? Dénes László szerkesztő elmondta: a könyv mostani megjelentetésével egyszerre adóznak a reformáció 500 évének és az 1989-ben megindult rendszerváltozásnak, amelynek egyházi vetületeit volt hivatott áttekinteni a két évvel ezelőtti tanácskozás. A temesvári könyvbemutatón és kerekasztal-beszélgetésen részt vettek a rendszerváltozás időszakának szereplői, a nagyváradi konferencia előadói: Tőkés László volt királyhágómelléki püspök, Kovács Zoltán volt főgondnok, Tolnay István és Zalatnay István egyetemi oktatók, Balaton Zoltán, a püspök egykori harcostársa. Tőkés László európai parlamenti képviselő szerint Temesvár, a magyarság és a reformátusok sorsdöntő szerepét a rendszerváltozást elindító népfelkelés kapcsán a kezdetektől a háttérbe szorították, „ellopták a forradalmat”. „Éltetni kell a temesvári népfelkelés eredeti szellemét, az egyházi kezdetektől – hangsúlyozta Tőkés László – annál is inkább, mert 28 év után Bukarest csúcsot döntött a kommunista visszarendeződésből és ennek a szekértolója a magyar érdekképviselet.” A visszarendeződés negatív hatásai alól a református egyház se vonhatta ki magát, ennek egyik oka, hogy az RMDSZ „maga alá gyűrte”, befolyása alá vonta az egyházakat és a civil szervezeteket. Zalatnay István egyetemi oktató, a budapesti Erdélyi Gyülekezet lelkipásztora szerint nem szabad lekicsinyelni a rendszerváltozás pozitív hatásait, nagy fordulat történt 1989-ben, de azzal egyet értett, hogy „nagy hiányérzet van bennünk”. Zalatnay István úgy véli, az a legnagyobb gond, hogy az egyház nem mer megszólalni a saját hangján, ezt tükrözi a Reformáció 500. évfordulója kapcsán megfogalmazott üzenet is. Ha 1989-ben a hallgatás falának áttörése hozta meg a változást, most új a feladat, szerte a Kárpát-medencében, sőt talán egész Európában: „a hazug beszéd falának az áttörése”. Tolnay István professzor arra hívta fel a figyelmet, hogy 1990-ben ígéretesen indult az egyházi rendszerváltozás és akkor nagyot lépett, lépni mert a református egyház azzal, hogy létrehozta a Sulyok István Református Főiskolát, utat nyitva az önálló magyar egyetemek létrehozásának. A magyar oktatásnak nem minden szintjén sikerült elérni ilyen jelentős eredményeket, a református egyháztól elvett több mint 400 iskolából, sziszifuszi erőfeszítéssel mindössze hármat sikerült visszaszerezni, újraindítani. Kovács Zoltán, aki partiumi magyar elöljáróként sok fontos tisztséget töltött be az évek során, szintén a hiányérzeteit fogalmazta meg és a visszarendeződés hatásairól beszélt, amely miatt sok értékes ember kivonult, illetve kiszorult a magyar közéletből, ugyanakkor egyházi vonalon, a presbiterválasztásokon nyomulnak az egyházra ráerőltetett személyek. A kerekasztal-beszélgetésbe bekapcsolódott Balaton Zoltán, Bódis Ferenc és Gazda István is, akik egyetértettek abban, hogy nem szabad lekicsinyelni a rendszerváltozás vívmányait, de az 1989-es elvárásokhoz képest a csalódás egyértelmű. Összefoglalva az elhangzottakat, Tőkés László azt a következtetést vonta le, hogy a rendszerváltozás nem egy kapu, amelyen belépünk és minden megoldódik, hanem egy hosszan tartó folyamat, egy göröngyös út, amelyen haladva sok megaláztatást kell azoknak elviselni, akik nem térnek le erről az útról. Az egyháznak azonban továbbra is fontos szerep jut a rendszerváltozás kapcsán, hiszen a kommunista diktatúrának egyetlen ellenzéke az egyház volt. A rendezvényt az Új Ezredév énekkar szolgálata színesítette, vezényelt Szabó Gabriella. Gazda István házigazda lelkipásztor örömhírrel zárta a találkozót: ha minden a remények szerint alakul, akkor a temesvári forradalom 30. évfordulóját 2019-ben a frissen felszentelt Új Ezredév Református Központban ünnepelheti a temesvári magyarság! Pataki Zoltán / Nyugati Jelen (Arad) (c) Erdélyi Magyar Adatbank 1999-2024 Impresszum | Médiaajánlat | Adatvédelmi záradék
|
|
||||||||
